
Sokan úgy gondoljuk, hogy ha végre elég motiváltak lennénk, minden könnyebb lenne. Több energiánk lenne, kitartóbbak lennénk, és végre haladnánk azzal, amit fontosnak érzünk.
De mi van akkor, ha a probléma nem a motiváció hiánya?
A motiváció természeténél fogva hullámzik. Vannak napok, amikor szinte visz magával, és vannak időszakok, amikor egyszerűen nincs ott. Ez nem hiba. Ez emberi működés.
A gond akkor kezdődik, amikor azt hisszük, hogy csak akkor haladhatunk, ha motiváltak vagyunk. Ilyenkor minden megakad, amint elfogy a lendület – és jön az önvád, a bizonytalanság, a „velem van a baj" érzése.
Amikor nincs kedvünk elindulni, változtatni, dönteni, annak oka van. Lehet fáradtság. Lehet félelem. Lehet túl sok elvárás – kívülről vagy belülről.
Ha ezeket nem látjuk, akkor a motivációt próbáljuk „kicsikarni" magunkból. Ha viszont elkezdjük megérteni a működésünket, a változás sokkal természetesebbé válik.
Nem azért lépsz tovább, mert „kell", hanem mert érted, miért fontos neked.
Az önismeret nem lelkesít, nem hajszol, nem sürget. Ehelyett stabil alapot ad.
Innen már nem akaraterőből cselekszel, hanem összhangból. És ez az a pont, ahol a változás nem kifáraszt – hanem megtart.
Talán nem több motivációra van szükséged. Hanem több megértésre önmagad felé.
Miért nem a motiváció a megoldás?