Ha tehetném, ma leülnék magammal beszélgetni.
Beszélnék arról, miért vagyok fáradt.
Miért érzem újra és újra azt, hogy kevés vagyok.
Kevés a rend.
Kevés idő jut a gyerekeimre.
Keveset dolgozom – vagy legalábbis nem elég ügyesen, nem elég produktívan.
Keveset foglalkozom magammal.
Keveset főzök.
Keveset öltözöm csinosan.
És talán… keveset is mosolygok.
Ismerős ez az érzés?
Hányszor kerül bele az ember ebbe az állapotba?
És hogyan lehet ebből kijönni?
Talán ott kezdődik, hogy megállunk egy pillanatra, és megkérdezzük magunktól:
miért érzem ezt most így?
Mik a valódi bizonyítékok arra, hogy kevés vagyok?
És mik azok a gondolatok, amelyek mögött nincs is bizonyíték – csak megszokás?
Miért nem arra figyelek ilyenkor, hogy mennyi mindent megcsináltam?
Miben voltam gyors, hatékony, kreatív? Mikor találtam ki valami jót, és vittem is végig?
Talán azért, mert ezeket „alapnak" vesszük. Mintha nem számítanának.
Pedig számítanak.
Ilyenkor az segítene a legtöbbet, ha nem újra és újra ugyanazokat a gondolatokat ismételném magamban. Tudom, az agynak ez a legkényelmesebb út: a megszokott, automatikus válaszok.
De mi lenne, ha egyszer logikusan végiggondolhatnám? Ha ránéznék, és kiderülne: nincs is igazam – csak ezt a történetet tanultam meg magamról.
Ha egyszer tisztán végig tudnám gondolni, talán többé nem esnék bele ugyanabba a gödörbe. Mert tudnám: ez csak egy téves berögződés, nem a valóság.
Biztos vagyok benne, hogy beszélnék magammal.
Mert magamat ki tudnám húzni abból a helyből, ahol soha semmi nem elég.
Te viszont beszélhetsz velem és végiggondolhatjuk, hogy mennyire igaz vagy éppen csak berögződés nálad is, amit magadról és a helyzetedről gondolsz.
Kapcsolódás
© SoulScan – rátalálsz valódi énedre
GLFREE Company Kft. | Minden jog fenntartva.
Ha tehetném, ma beszélnék magammal