Van egy furcsa tulajdonságunk: hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy amit gondolunk, az igaz.
Ha megszületik bennünk egy gondolat – „én erre nem vagyok képes", „nekem ez úgysem fog sikerülni", „nem hagyhatom ott", „ehhez már túl késő van" –, ritkán állunk meg megkérdezni:
Biztos, hogy ez igaz?
Pedig a gondolataink nem objektív válaszok a világra.
Az agyunk folyamatosan értelmezi azt, ami történik velünk. Összekapcsolja a jelenlegi helyzetet korábbi tapasztalatokkal, emlékekkel, tanult szabályokkal, félelmekkel, másoktól hallott mondatokkal.
És ebből nagyon gyorsan létrehoz egy választ.
Csakhogy a leggyorsabban elérhető válasz nem feltétlenül a legjobb válasz.
Amit egyszer megtanultunk, azt sokáig igaznak hisszük
Képzeld el, hogy gyerekként többször azt hallottad:
„Ne álmodozz, maradj a realitásoknál."
Lehet, hogy senki nem akart ezzel rosszat. Talán éppen óvni próbáltak.
De ebből idővel kialakulhatott benned egy szabály:
A biztonságos választás jó. A bizonytalan veszélyes.
Eltelik harminc év.
Ott ülsz egy munkahelyen, amit már régóta nem szeretsz, és egyszer csak felmerül benned:
Mi lenne, ha valami teljesen mást csinálnék?
És szinte azonnal érkezik a válasz:
„Ez felelőtlenség."
Úgy hangzik, mintha egy tényt állapítottál volna meg.
Pedig lehet, hogy nem a jelenlegi helyzetedet értékelted.
Csak megszólalt egy régen megtanult szabály.
Az agy egyik fontos feladata nem az, hogy boldoggá tegyen
Hanem hogy segítsen eligazodni és biztonságban maradni.
Ehhez pedig nagyon hasznos az, amit már ismer.
A megszokott helyzet kiszámítható. Tudjuk, mi történik benne. Van róla tapasztalatunk.
Az új viszont bizonytalan.
Ezért történhet meg az a különös helyzet, hogy valami nem jó nekünk, mégis nehéz kilépni belőle.
Nem feltétlenül azért, mert valójában ezt szeretnénk.
Hanem mert ezt ismerjük.
És az ismerős sokszor biztonságosabbnak érződik, mint az ismeretlen.
És vannak gondolatok, amelyek talán nem is tőlünk származnak
Egy rendes ember nem csinál ilyet.
Előbb a kötelesség.
Ennyi idősen már nem kezdünk új életet.
Nem szabad önzőnek lennem.
Ehhez nekem nincs tehetségem.
Én ilyen vagyok.
De vajon tényleg?
Az életünk során rengeteg mondatot gyűjtünk össze.
A szüleinktől.
Tanárainktól.
Párkapcsolatokból.
A társadalomból.
A környezetünkből.
Korábbi sikereinkből és kudarcainkból.
Egy idő után pedig már nem emlékszünk arra, honnan jöttek.
Csak a saját hangunkon halljuk őket.
Talán nem az a kérdés, hogy mit gondolsz
Hanem az, hogy:
Miért gondolod ezt?
Ez apró különbségnek tűnik, pedig egészen más helyre vezet.
Ha azt gondolom:
„Én erre nem vagyok képes."
megállhatok itt.
De megkérdezhetem magamtól:
Miből tudom?
Próbáltam már?
Mi történt akkor?
Mindig így volt?
Vagy egyszer történt valami, amiből később szabályt csináltam?
Ki mondta először, hogy nem vagyok rá képes?
És mit gondolnék erről, ha ezt soha senki nem mondta volna nekem?
Egyszer csak már nem egy kész válasz áll előttem.
Hanem valami sokkal érdekesebb:
egy kérdés.
Nem kell minden gondolatoddal vitatkoznod
Az önismeret szerintem nem azt jelenti, hogy egész nap elemezzük magunkat.
És nem kell minden gondolat mögött traumát, mintázatot vagy mély jelentést keresni.
Elég néha észrevenni:
„Érdekes. Ezt most miért gondolom?"
Ez a pici távolság már önmagában sokat változtat.
Mert innentől a gondolat nem feltétlenül igazság.
Hanem információ.
Valami, amit meg lehet nézni.
Próbáld ki!
Gondolj valamire, amit mostanában gyakran mondasz magadnak.
Például:
Nem lehet.
Nem vagyok rá képes.
Muszáj.
Ezt kellene.
Én ilyen vagyok.
Ehhez már késő.
És ne próbáld meg rögtön megváltoztatni.
Csak kérdezd meg:
Miért gondolom ezt?
Miből tudom, hogy igaz?
Mikor kezdtem ezt gondolni magamról?
Az én gondolatom ez egyáltalán?
És végül:
Ha egy pillanatra nem hinném el ezt a gondolatot, mit látnék másképp?
Lehet, hogy semmi nem történik.
De az is lehet, hogy észreveszel egy olyan lehetőséget, amely eddig is ott volt.
Csak a saját válaszod eltakarta.
Az önismeret néha nem új válaszokat jelent
Hanem azt, hogy megkérdőjelezzük a régieket.
Talán ezért érdemes időnként nem azt kérdezni:
„Mit gondolok erről?"
Hanem:
„Miért gondolom ezt?"
Mert a kettő között néha ott van egy egészen más élet lehetősége.
SoulScan – Önismeret, ami rálátást ad.
Szeretnél jobban rálátni arra, milyen belső minták és hiedelmek befolyásolják a döntéseidet?
Az agy nem mindig a jó választ adja