

Azokról az emberekről, akik nyomot hagynak bennünk, és arról, hogyan élteti tovább az emléküket az, amit tőlük tanultunk.
Talán a te életedben is van – vagy volt – olyan ember, akit jónak tartasz. Akinek a viselkedése, az élethez való hozzáállása megérintett. Akitől tanultál valamit.

Hány ilyen embert tudnál felsorolni?
És közülük van-e olyan, akitől tanultál valamit, amit ma már te is használsz, továbbadsz, megélsz? Valamit, amivel továbbviszed a jót?
Amit mástól kapunk
Amit magunkévá teszünk
Amit másoknak adunk
Nekem volt egy ilyen ember az életemben.
Tőle azt tanultam meg, hogyan lehet szeretettel és jóindulattal fordulni mások felé.
Tanultam tőle egy mondatot.
Egyszerű, mégis minden benne van:
Ebben a mondatban mindig benne volt a helyzet pontos felmérése.
Benne volt a féltés.
Benne volt az, hogy figyeljek magamra és a döntéseimre.
Benne volt a szeretet – és az is, hogy ha kérem, segít.
Annyira egyszerű. És annyira szépen emberi.
Ő már nincs itt velünk.
Nem tudok előtte jobban tisztelegni, mint azzal, hogy amit tőle tanultam, továbbadom.
Hiszen a hasznosat, a jót, ami segít minket és segít egymáson, érdemes megjegyezni.
Érdemes továbbadni.
Soha nem tudhatjuk, mikor segítünk egyetlen mondattal valaki másnak.
Bárcsak minden ilyen bölcsességet át tudnánk adni egymásnak.
Talán jobban értenénk önmagunkat, a működésünket, és könnyebben lennénk egymás mellett. Talán kevesebbszer éreznénk magunkat egyedül, magányosnak vagy feleslegesnek.
Nekem volt egy ilyen barátom.
Tanultam tőle.
Továbbviszem, amit adott. Így marad belőle egy kicsi a jövőnek is.
Amit egymástól tanulunk, tovább él bennünk